Nézzétek meg a YouTube csatornámat :)
Nézzétek meg a YouTube csatornámat :)
Tegnap 32 éves lettem, József Attila azonnal felcsendült a fülemben. INFJ-ként folyamatosan van bennem egy igény arra, hogy valami nagyot alkossak. Valamit, ami túlmutat önmagamon, egy belső tiszta világot szeretnék kisugározni a világba. Egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-tani.
A halogatás, és várakozás mindig jellemző volt rám. Az érzés, hogy ez a pillanat valójában csak egy felkészülés az életre. Egy tanulás, hogy aztán valamikor majd a jövőben beteljesíthessem a sorsom, és megtaláljam azt a kielégítő érzést, amit annyira keresek.
Ég bennem ez az igény a növekedésre, a tanításra. Arra, hogy a világ lássa azt amit én, és az emberek lássanak a munkámban valami olyat, ami aztán mélyen megszólítja őket. Valamilyen jelentést találjanak, ami katarzist okoz bennük.
József Attila nyomán elképzeltem, hogyan nézhet is ez ki. Láttam egy embert hatalmas belső világgal, egy vággyal, hogy megértsék őt, és láttam, ahogy ez a belső világ papírra kerül. Összeáll belőle egy ember hatalmas lélekkel. Ami még ennél is több, amiket ír mélyen megérinthetett rengeteg embert.
A marxista kapitalizmus kritikák a frankfurti filozófia iskola nyomán a modern embereket elidegenedett dolgozóknak és fogyasztóknak látja. Nézeteik szerint az emberek nagy része, főleg a munkások, már nem érzik az általuk gyártott termékeket a sajátjuknak, mivel a kapitalizmus hatékonyságra törekvése elveszi az emberi munka sikerélményét. A végterméket, amit létrehozunk egy hatalmas szervezetben nem érezzük a sajátunknak, mert annyira apró részt csináltunk belőle. Emiatt a munka az egy alap kötelezettség, valami amiért pénzt kaphatunk. A pénzből pedig fogyasztási cikkeket vehetünk, amiket számunkra idegen emberek gyártottak. A termékek valamilyen igényt elégítenek ki. Megoldások egy problémára. Többnyire olyan problémára, amiről nem is tudtuk, hogy probléma korábban. A reklámok hívták fel rájuk a figyelmünket.
A strukturalista filozófia szerint a világot mitológiákon keresztül érzékeljük. A dolgok mögöttes jelentései nagy hatással vannak ránk. A médiában megjelenő bármilyen műsor, vagy hirdetés egy világképet is tükröz. Átadja azt az érzésvilágot és hitvilágot, amin keresztül szeretné, ha mi is látnánk a világot. Régebben azt gondoltam, hogy a reklámok hitvilágai próbálják megtalálni a fogyasztók hitvilágait, és azokra akarnak illeszkedni. Most már úgy gondolom, hogy a reklámok inkább tanítanak. Megmutatják mi a helyes, milyen hitvilágban higyj, és ezzel oktatják a világot arra, hogy az emberek egyformák legyenek, hogy tartozzanak egy hit közösségbe, hogy ezzel legyen egy önképük, egy hovatartozásuk.
További érdekesség, hogy mivel az emberek dolgoznak és fogyasztanak, és a munkájuk gyakran nem az önmegvalósításuk eszköze teljes mértékben, az emberek elfelejtenek teremteni. Estére fáradtak lesznek, olyan szolgáltatásokat vesznek igénybe, amik pihentetik őket. Nem filozófiát és asztrofizikát tanulnak ilyenkor, hanem médiát fogyasztanak. A média, pedig mivel az embereknek ez az igénye, könnyed szorakoztatást biztosít a számukra. A mítoszok, amik itt keletkeznek pedig megerősítik ezt a körforgást.
Mi lenne, ha teremtenénk egy másmilyen mítoszt. Valami olyasmi világot, ami József Attilából sugárzott. Egy olyat, amitől valami jó születhet, ami felnyitja az emberek szemét.
Tini koromban, mivel félénkek voltunk, csak rövid ideig jártunk graffitizni egy barátommal. A célunk az volt, hogy olyan feliratokat készítsünk, amik picit felrázzák álomvilágukból az embereket, akik elolvassák a szövegeket. Művészetet és filozófiát akartunk terjeszteni. Apró szösszeneteket, amik valahogyan rámutatnak arra, hogy a világ csak egy mitológia, amit az emberek érzékelnek. Hogy gondolkozzanak el, hogy léteznek más mítoszok is azon kívül, amit a média sugároz. Hogy szabad akaratunk lehet abban, hogy mi az, amit igaznak hiszünk.
Egy építész barátom mesélt úgy az életről, mint egy kupoláról, ami pilléreken nyugszik. Ha az összes pillér stabil, az egész épület stabil lehet. Ha több pillér stabil, az épület nem omlik össze akkor sem, ha valamelyik, vagy akár több pillér is meginog az élet viharaiban.
Ezt a felfogást természetesen nem ő találta ki. Azonban valóban érdemes megnézni, mik lehetnek számomra ezek a pillérek, amiket folyamatosan építhetek, majd karbantarthatok, hogy az életem stabil legyen hosszútávon. Látom magamban a hajlamot, hogy egyes pilléreket fontosabbnak tekintsek másoknál, és ezzel felhatalmazva érezzem magam a többi hanyagolására, elodázására, vagy félretételére.
A Szerelem számomra mindig a legfontosabb pillér. Sokat nem is érdemes foglalkoznom vele most emiatt.
A Hivatás a munka, és az önmegvalósítás keveréke jó esetben. Egy cél, ami által hasznosnak érezhetem magam. Egy csatorna, ami által a tehetőségeim kibontakozhatnak, és létrehozhatnak valamit a külvilágban. Jó esetben ide tartozik az anyagi biztonság, a felhalmozás is.
A barátok talán azok az emberek, akik miatt nem érezzük egyedül magunkat a világban. Jelenthetnek egy közösséget, egy haveri társaságot, akikkel bizonyos dolgokat tudunk együtt csinálni. Vagy mély beszélgetést, embereket, akik ismerik a legbensőnket is. Akikre számíthatunk, és jó érzés, hogy számíthatnak ránk.
Az egészség szintén egy olyan faktor, amit hanyagolni szoktam. Valahogy úgy tekintek rá, mint valamire, ami által az összes pillért hosszútávon élvezhetjük. Saját magunk fentartása. Mi tartozhat ide? Rendszeres sport. Ha ezt barátokkal csináljuk, akkor rögtön segít a barát pillér építésében is. A munka-magánélet-önmegvalósítás-pihenés harmonikus arányainak megtalálása. Csökkenti a stresszt, teljes életet biztosít. Segít, hogy ne legyünk egyik irányba sem szélsőségesek. Stressz csökkentés, kirándulás, meditáció. A meditáció abban is segíthet, hogy rátaláljunk magunkban hibás elemekre, fájdalmakra, amiket addig elnyomtunk. Ideje mindennel elkezdeni foglalkozni.
Háztartás és folyó ügyek fenntartása megint egy fenntartós téma, ami nem megy a legjobban. Az által, hogy felnőttek vagyunk, és egyre több folyó ügyünk van, esetleg saját tulajdonaink is adódnak, amiket fent kell tartani, és gyarapítani lehet. Adók, rendrakás, takarítás, kiskert, kocsi, mosás mosogatás. Ki tudja még mi lehet. Szuper gyenge pontom. Ezt vajon hogyan lehetne más pillérrel kombinálni. Például hallgatok podcastokat mosogatás közben, ami az önmegvalósításom és a kikapcsolódásom eszköze. Esetleg az, ha valamilyen előre jól meghatározott mozgást végzek, az lefoglalja eléggé a három éves Se-met, hogy az intuicióm szabadon szárnyalhasson. Talán gondolataim is születhetnének. Milyen jó lenne minden rendrakás után írni egy cikket. Najó. Lássuk be, az olyanoknak mint én találták fel a személyzetet, akik ezeket a feladatokat ellátják helyettem.
A család
Ahogy egyre jobban beleásom magam a személyiség működésébe, egyre gyakrabban érzem úgy, hogy nincsen nálam a kontroll az életem felett. Világ életemben nagyon logikus embernek tartottam magam. Az intelligenciámra voltam a legbüszkép, ez az, amivel kapcsolatban soha semilyen kétségem sem volt. Nemrég kiderült, hogy INFJ vagyok. A döntéseimet az extrovertált érzések határozzák meg. Döntéseim a szerint tudnak megszületni, hogy körülöttem az emberek mit éreznek. Ez a felismerés eléggé kellemetlenül érintett. Felismertem azt, hogy az, hogy tudom mi logikus, alig van hatással van az életemre. Sodródom az árral.
Kezdem látni, hogy az engem körülvevő érzések milyen hatással vannak rám. Elkezdtem figyelni a bennem kialakuló érzéseket. Már látom, amikor hangulatomat más emberek határozzák meg. Azt is látom, ahogy a három éves extrovertált érzékelésem átveszi az uralmat. Ezek pici gyerekes vágyak formájában mutatkoznak meg. Gyújtsunk rá egy cigire, dögöljünk a TV előtt. Ne fejlődjünk, pihenjünk, szerelmeskedjünk, élvezzük az életet.
É. az életemben nagyon fontos szerepet játszik. A személyisége nagyon szélsőséges érzéseket tud produkálni. Olyan mint egy viharos tenger. Közben pedig nagyon kontrollált. Életét olyan szabályok szerint viszi, amik valamilyen módon sínen tartják akkor is, ha az érzései tévutakra vinnék őt. Elvrendszere mérhetetlenül ijesztő a számomra a kontrolláltsága miatt. Ő már valóban tudja milyen felnőttnek lenni. Milyen másokért élni, önmagunkat milyen háttérbe szorítani. Mégis, ő az aki ad magának teret néha a pihenésre is. Kevesebbet ad, mint kellene, de amikor eljön az a pont, akkor igazán tud pihenni.
Mellette kezdetben összezavarodtam. Érzései erőteljesek, és mivel érzem őket, ez nagy nyomást, elvárást tesz rám. Mellette a felelőtlenség nincsen rendben. Az érzések, mivel nem a sajátjaim voltak, csak valamiféle külső elvárások voltak. Emiatt egyszerúen soha nem hagytam magam pihenni mellette. Magamon, a kapcsolatunkon dolgoztam. Próbáltam felelősségteljes lenni, anélkül, hogy magamban az igény meg lenne rá. Ez csapdába ejtett, és sarokba szorított.
Tudom, hogy az út jó, amin ő jár. Nagyon sikeres, dolgos, és boldog elégedett élethez vezet az ő útja. Az ő elvárásaira emiatt muszáj példaként tekintenem, de nem tekinthetek elvárásként. Fontos, hogy az enyém maradjon a döntés minden helyzetben. Ne azért cselekedjek valahogy, hogy harmóniát ébresszek köztünk. Hanem azért, mert bennem megszületik rá a szükséglet.
Ha nincs harmónia, mert éppen nem felelek meg, az csak konfliktust szül köztünk. Pánikba esem a nem megfelelésem miatt. Ahogy ő mondja lesz egy imposztor szindrómám. Folyton attól rettegek, hogy lelepleződöm, hogy nem vagyok elég jó. Objektíven számára valóban nem vagyok elég jó. A tisztelet benne nem olyan emberek iránt születik, mint amilyen én vagyok. Ez persze nem az én hibám. Viszont, ha nem tisztel, akkor előbb utóbb szakít velem. Természetesen a bennem ébredő érzések miatt hamarabb fog szakítani.
Az egyetlen, amit tehetek, az az, hogy saját magam számára leszek a legjobb ember. Megpróbálom a három évesemet megszeretgetni annyira, hogy jól érezze magát. Behajtom a felnőtt oldalam oltalmazó kezei közé. Felismerem a kognitív loopokat magamban, kikerülöm a mély és negatív gondolat spirálokat amiket a Ni Ti loop okoz.
Emellett az életem irányítását nem engedem ki a kezemből. Felelős leszek a saját szükségleteim, és boldogságomért. Nem olyan emberré akarok válni, amilyet ő akar. Hanem olyanná, ami a leges legjobb nekem. Ehhez pedig el kell tudnom engedni az érzéseit. Ha így is szeretni akar, szerethet. Mindemellett az én életem sosem lesz annyira rendezett amennyire szeretné. A gondolataimban mindig nagy örömmel fogok elveszni. A külvilág mindig kevésbé lesz a számomra fontos. Viszont a szeretetemmel csatlakozni tudok a világhoz bizonyos mértékben. Nem igazán vágyakozhatom azonban arra, hogy egészen gyökeresen másmilyen ember legyek.
A barátnőm ENFP én pedig INFJ vagyok. A kognitív funkcióink így tükörképei egymásnak minden pozícióban. Ez egy elég jó párosítás emiatt, mert kiegészíthetjük egymást, de mégis viszonylag hasonlóak is vagyunk egyben. Nagyon sok munka az összecsiszolódás, mert egyetlen funkciónk sem egyezik sehol sem. Ahol én introvertált vagyok, ugyan ott lesz ő extrovertált, és fordítva. Rövid leírásban az elsődleges nekem introvertált, neki extrovertált intuíció. A másodlagos funkciónk nekem extrovertált, neki introvertált érzés. A harmadik helyen nekem introvertált, neki extrovertált gondolkodás áll. A negyedik helyen nekem extrovertált, neki introvertált érzékelés kap helyet.
Keresek magamban egy érzést. É-vel rengeteg mindenben kiegészítjük egymást. Egy érzéshez akarok eljutni, amit érezni szeretnék. Ez az érzés az, hogy elismerem a különbségeinket, látom az erősségeit, amik nekem gyengeségeim. Érzékelem a saját erősségeim, amik neki gyengeségei. És hálát érzek azért, hogy a gyenge pontjaink ilyen jól kiegészítik egymást, és teljes lehet egymás miatt mind a kettőnk élete. Hiszen egy teljes erősségi frontot kapunk, ahol gyengeségek nincsenek, vagy másokra bízhatóak. Ássunk bele ennek a gyakorlati hátterébe.
Kezdjük az intuícióval. Úgy látom, hogy ő nagyon gyakorlatiasan használja a képességét. Extrovertáltként folyamatosan információkat gyűjt a világban, nagyon izgalmasan talál rá új ötletekre. Folyamatosan új vállalkozás ötletek jutnak az eszébe mindenről, amit talál. Amit tanul, azt úgy látom, hogy azonnal képes a világban alkalmazni, beépíteni az életébe, vagy a világképébe. Egy nagyon tevőleges és hatékony innovatív erő ez, ami folyamatos izgalmakkal látja el őt, és kedves dolgokkal emeli a saját és környezete életminőségét. Emellett nagyon szociálissá teszi őt. Információhoz jut emberektől, megérti őket, és nagyon nagy figyelemmel fordul feléjük. Megtalálja az emberekben a potenciált, ha hall egy emberi történetet nagyon pozitívan látja az ember lehetőségeit, és hogy hova juthat el az életben azzal, amit megismert benne. Emiatt igazán inspiráló mellette lenni. Jól esik az, ahogy kiaknázhatom mellette a legbensőbb értékeimet, és folyamatosan fejlődhetek. Ő kivihet engem a világba, segíthet kapcsolódni a külvilággal. Megtapasztalhatom mellette, hogy a valóságban hogyan néznek ki az elméleteim. Ő az aki mellett gyorsan és egyértelműen valósággá tehetem belső világom. Rámutathat az utakra, amiket egyedül magamtól talán meg sem fontolnék.
Az én intuícióm introvertált. Az összefüggéseket magamban keresem, és előbb utóbb mindent mindennel összekapcsolok. Ezzel talán segíthetem az ő intuícióját abban, hogy meggmutassak neki egy szélesebbkörű képet. Találmányait elemeljem, és rámutassak a bennük rejlő teljes potenciálra. Perspektivikus látásmódom segíthet neki abban, hogy megfontoltabb legyen abban, ahogy a világra kíván dolgokat, életeket, és hagyományokat. Meg kell próbálnom támogató erő lenni. Mély gondolkodásommal nem gátolni őt, hanem megpróbálni színesíteni ötleteit, és ezzel segíteni a lehető legjobb kivitelezés megtalálásában.
Úgy érzem, hogy abban van potenciál, hogy az intuiciómmal kapcsolódja É. introvertált érzéseihez. Itt át is lépünk a következő témába. É. introvertált érzése nagyon fejlett. Ezt a funkciót lehetne önazonosságnak fordítani. Úgy képzelem, hogy nagyon tisztán érzi, és azonosítani tudja az érzéseit. A belső világa nagyon fejlett, olyan részletes világképet épített magában, amihez utána nagyon erősen tudja kötni önazonosságát. Úgy képzelem, hogy az események és döntései nagyon erősen függenek attól, hogy ő mit érez helyesnek, vagy önazonosnak. Emellett pedig az érzései befelé fokuszálnak. Ez ad neki egy elsőbbséget valahogy. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy a cselekedetek és események kimenetele az ő saját érzéseire fog hatni. Igyekszik úgy intézni az életét, hogy ő aztán a lehető legjobban érezhesse magát. Ebben mások érzései is beletartoznak, de gyökeresen máshogy, mint nálam. Valami olyasmit képzelek el, hogy mások érzései vagy cselekedetei majd rá lesznek hatással, úgy hogy emiatt ő valahogy érezni fogja magát belül. És ez által tud mások érdekében cselekedni. Szeretné, ha tettei jók lennének, hogy aztán jól érezhesse magát miattuk. Ebben a témában bennem nagyon sok disszonáns érzés születik, mivel nagyon máshogy működöm. Az önazonos működésekkel az emberek valahogy magukban tartják érzéseiket. Nincsen igényük annak a megosztására, amit én néha rosszul élek meg. Úgy gondolom, hogy É. érzéseihez leginkább az intuiciómmal kapcsolódhatom. Ezek a beszélgetéseink az én számomra mindig a legizgalmasabbak voltak, mert ez az a kombinációnk, amiben a legjobban rá tudok találni. Az, hogy ez É.-nek segít e, nem tudom. Talán segíthetek tisztázni benne néhány dolgot. De valójában nem hiszem, hogy erre igazán szükség lenne. Maradjon ez kapcsolódási pont.
Az én érzéseim extrovertáltak. Ez a téma számomra talán a leg megfoghatatlanabb az extrovertált mivoltuk miatt. Igazán fura lehet extrovertáltnak lenni. Ennek a funkciónak a neve harmónia. Érzékelem mások érzéseit és igényeit. Eközben ez az érzés helyez rám egyfajta kötelességet, hogy az igényeknek megfeleljek, hogy a másik jobban érezze magát. A különleges ebben az, hogy én egész életemben lázadtam ez ellen az érzés ellen. Nem igazán értettem soha, miért kell nekem másoknak megfelelnem, vagy harmóniára törekednem. Ez nálam egyfajta kényszer, ami elől gyakran és szívesen menekülök el, ha megtehetem. Mások érzései akkora hatással vannak rám, hogy befolyásolják teljes hangulatomat, és súlyként veszem őket a vállamra. Folyamatosan attól rettegek, hogy valamit rosszul teszek, amivel felkavarom mások érzéseit. Ha meg felkavarodtak bármitől, akkor addig nem nyugszom amíg mindent meg nem teszek annak érdekében, hogy ezt helyrehozzam. Igazán borzasztó. Közben alig vagyok kapcsolatban a saját érzéseimmel. Nem találok rájuk, rengeteget kell írnom ahhoz, hogy akárcsak megközelíthessem őket. Mások érzései ki be járnak bennem, folyamatosan hatással vannak rám, és időnként alig várom, hogy elszigetelődhessek, hogy kimossam ezeket magamból. Emellett imádom kimutatni és kitenni az érzéseim. Ez a legkényelmesebb és leg alapvetőbb módja annak, hogy másokkal őszintén tudjak kapcsolódni. Szeretek szerelmesnek lenni, mert folyamatosan megoszthatom érzéseim a szerelmemmel. Persze a legjobb, ha a szeretetemmel halmozom el, sokkal rosszabb amikor rossz érzéseimmel bombázom, amik ráadásul érthetetlenek a saját magam számára is. Talán amire ezt használhatom É.-vel az az, hogy kedves legyek és megértő vele. Meg kell próbálnom hamarabb elengedni az érzéseim, hogy tudjak töltődni és relaxálni mellette is. Továbbá talán ez segíthet nekem abban is, hogy az intuícióját hatalmas lelkesedéssel és szeretettel támogassam, hogy így járkálhassak vele a külvilágban. Ez az egész írás is az érzéseim, és intuícióim forrása. Próbálom a belső világom arra használni, hogy egy harmonikus kapcsolatot építhessek É.-vel, amiben talán mind a ketten boldogok lehetünk.
A MBTI a CAR modellben nyílik meg igazán. Képzeljünk el egy autót, amiben négyen ülnek. A sofőr, mellette a másodpilóta (hogy van ez magyarul? Anyósnak csak nem hívhatom :)) A másodpilóta mögött ül egy 10 éves gyerek. A sofőr mögött pedig egy 3 éves.
A sofőr, azt a működést jelképezi, amiben a leg jobban otthon vagyunk. Amiben flowban vagyunk. Aminek a használata semilyen energiába nem kerül, mert ebben az állapotban töltöttük el az életük legnagyobb részét. Annyi időt töltöttünk el itt, hogy ebben vagyunk a legprofibbak, ezt használjuk a leg magabiztosabban.
Az én sofőröm az Introvertált intuició. (mivel ítélő vagyok (J) emiatt az intuicióm introvertált. Mivel introvertált vagyok (I), ez kerül az első helyre. Kicsit bonyolult, de idővel rá lehet érezni.) Az introvertált intuíció jelölése Ni.
Az introvertált intuíció egy érzékelő funkció. Arra utal, ahogy a világot érzékeljük, ahogy információt szerzünk, ahogy döntéseket készítünk elő. Az MBTI ben az intuíció folyamatosan összefüggéseket keres a világban, és önmagunkban. Látszólag össze nem férő információkat párosít össze, hálózatokat épít. Néha elég nagy logikai ugrásokat képes megtenni, amiket később nem könnyű visszakövetni. Én úgy képzelem az intuíciót, mint egy hatalmas hálózatot a fejemben. Minden új információ valahogy elhelyezésre kerül bennem, és utána kapcsolódik más tudásokhoz. Összeköttetés jön létre köztük, és eddig nem ismert logikai kapcsolatokat tud felfedezni, és létrehozni. Van aki úgy beszél róla, mint egy képességre, hogy megjósoljuk mi lehet a színfalak mögött. Mi miért, és hogyan lehet úgy ahogy van, olyan dolgokra következtetünk, amikre nincsen valódi kézzelfogható bizonyítékunk.
Az introvertált intuició nálunk INFJ-knél további színeket kap. Az intuició befelé fordul, és nagyon jól érzékeli a saját agyműködésünket, amiből aztán következtetni merünk mások működéseire. Az extrovertált érzés másodpilóta miatt érzékeljük mások érzéseit. Ennek hatására még pontosabban láthatjuk mások érzés és gondolatvilágát. Megjósolhatjuk már elég kevés információból azt, hogy egy ember hogy működik, mik a motivációi, a gondolat mintázatai, és milyen az érzésvilága. Egyfajta gondolatolvasásnak érezheti néha ezt a külvilág.
Emellett a befelé forduló intuíció nálunk támogatásra kerül a tíz éves által, ami nálunk az introvertált gondolkodás.
Ebben az állapotban én úgy érzem nagy összefüggések meglátására vagyok képes. Ezek az összefüggések pedig nagyon specifikusak, és tények által vezéreltek. Azonban az introvertált gondolkodás tényei eléggé önös érdekeket tudnak szolgálni nálam. Kiragadom azokat, amiket személy szerint érdekesnek vélek, és erre építek egy hangulatot, összefüggéseket, olyan megközelítéseket, amik valamilyen szinten csak rám jellemzőek. Nem a valóságot akarom ilyenkor megfogni, hanem a valóság érzékelésének egy belső változatát, egy fiktív világot, amit én akkor és ott valamiért érdekesnek tartok. Olyan mély meglátásokra jutok így amik valahogy úgy hangzanak, hogy ha a valóság ezek a tényei helyesek, akkor valami ilyesmi dolognak kell a mélyben lennie. De ha véletlen nem helyesek, és a kép máshogyan árnyalt, akkor az is érdekel, csak akkor teljesen újra kell építenem a modellt. És egyébként sem a valóság a fontos, hanem az, hogy az én interpretációm milyen szórakoztató róla. Haha szörnyű, tudom.
Miután sok időt töltök ilyen állapotban, az intuícióm nagyon gyorsan fejlődik, és ha ezeket valahogy ellenőrizni tudom a külvilágban, vagy bízom bennük, akkor valóban rendkívül pontos előrejelzéseim születhetnek a jövőre nézve.
Emiatt mondják azt, hogy az INFJ típus imád kutatni információk után, hogy az intuíciónk a lehető legpontosabb eredményeket hozhassa a későbbiekben.
Érdemes tehát a külvilágban tesztelni az intuíciót, hogy a visszajelzések alapján megtalálhassuk azokat a logikai ugrásokat, amiket elhamarkodottan tettünk.
Például én imádok emberekkel beszélgetni, és ráérezni arra mi mozoghat bennük odabent. Emiatt fejvadász voltam pár évig, több ezer emberrel beszélgettem, hogy a mintázatok a fejemben tovább tisztuljanak. Utólag érdekes ezt látni, hogy valóban ez volt a motivációm, amikor még fogalmam sem volt mi ez az állatfajta ami vagyok.
Ez a fajta működés aztán néha eléggé el tud engem szigetelni a külvilágtól. Lassan rájövünk, hogy az emberek körülöttünk nem így működnek. Ezek az összefüggések érdekesek lehetnek, nagyon jól láthatjuk mások élethelyzeteit, és nagyon jól bele tudunk helyezkedni mások perspektívájába.
Az introvertált intuíciót a Personality Hacker közösség perspektívikus látásmódnak mondja. Ez azt jelenti, hogy mi nem vagyunk elkötelezettek a saját igazunk mellett, hanem egyszerre láthatunk problémákat és helyzeteket rengeteg oldalról. Egyszerre értjük meg egy vitában mind a két oldalt. Érzékeljük, hogy az igazságnak sok változata lehetséges, és mindegyiket egyaránt validnak tudjuk tartani. Emellett talán azt is értjük, hogy mások nem feltétlenül így látják. A saját világuk paradigma rendszeréből indulnak ki, és a saját igazukért, vagy jóllétükért küzdenek.
Mi lenne ha azt mondanám, hogy ebből a belső világunkban sok furcsa probléma tud kialakulni. Ha egyszerre látok mindent valahol igaznak és validnak, akkor vajon mi lehet az, ami az én számomra igaz és követendő? Nos igen, ez a kérdés talán minden INFJ fejében felmerülhet, és egy eléggé megválaszolhatatlan kérdés. Ennek a blognak a születése az ilyen feloldhatatlan ellentétek miatt történt, hátha nyerek magamba egy akkora betekintést, ami ha bizonyosságokat sosem szülhet ugyan, de ad majd egy logikusan követhető utat.
Él bennem a remény arra, hogy a világnak lehet egy mozgatórugója egy helyes útja, egy követendő íve. Talán ezen a ponton lenne érdemes feladni erre a reményt. Mibe lehet akkor végülis kapaszkodni, ha minden álláspont egyszerre igaz. Gyerekkorom kedvenc könyve volt John Barth: Az út vége. Úgy érzem ennek az érzésnek a problematikáját járta körbe. Talán ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását rábízom a barátnőmre. Introvertált érzése pontosan tudja a helyes választ minden ilyenre, miért ne követhetném az ő útját, ha nagyrészt nem találok benne ellenvetéseket.
INFJ-ként a másodpilótánk az extrovertált érzés. A másodpilóta fejlesztése mindig a fejlődéshez vezető első lépés. Miután introvertáltak vagyunk, hajlamosak vagyunk a fejünkben lenni az időnk legnagyobb részében. Ilyenkor ki tud alakulni egy hurok, ami kikerüli a másodpilótát, és az első és a harmadik funkció kerül az előtérbe. Az első funkciónk az introvertált intuició, a harmadik az introvertált gondolkodás. Mivel a harmadik funkciónk egy tíz éves kisgyerek fejlődési szintjén van, és ez a rövidzárlat kikerüli az extrovertált érzést, ez nem lesz a leg kifonultabb és egészségesebb működés. Ez a párosítás azért jöhet létre, mert a domináns és a harmadik funkciónk is introvertált, és emiatt szívesebben maradunk a fejünkben. A rövidzárlatunkról később szeretnék részletesebben írni.
Az extrovertált érzésünk az a funkció amivel a külvilággal érintkezhetünk. Ha ezt fejlesztjük, ezen keresztül fogjuk tudni kitenni a külvilágba azokat a világokat, amiket belül megteremtünk. Az introvertált emberek néha annyira a fejükben tudnak maradni, hogy elfelejtik használni a külvilágot. Pedig teremteni a külvilágban nekünk nagyon érdemes. A rengeteg elmélet, filozófia, spekuláció, összefüggés, ami odabent megszületik, ha nem kerül ki, akkor sosem lesz letesztelve, a valóság szűrőivel nem érintkezik. Ha nincs ez a visszajelzés, akkor elmélet marad, és nálam nagyon gyakran végtelen mélységekig el tud aztán belül pörögni a gondolat, anélkül, hogy valóban megéljem annak a helyességét. Ez nálam egy elég nagy bizonytalanság érzést eredményez. A különbséget aközt, hogy sejtem, hogy amit gondolok helyes, és a bizonyosságot amikor a valóságban ez megvalósul meg kell élni. Ha a valóságban megszületnek a fejemben lévő gondolatok, akkor megtapasztalhatom őket, kapok egy visszajelzést róluk, és látom, miben tévedtem, és miben voltam helyes. Ez a tapasztalás később fejleszti az intuíciómat, és pontosabbak lehetnek a gondolataim. Ez is egy nagyon introvertált megközelítés, de ez az amit érzek.
Ez a valósággal való érintkezés nekem elég sok energiába kerül. A belső világomban nagy biztonságban érzem magam. De a külvilágban veszélyek leselkednek. Fenn áll a lehetősége annak, hogy tévedtem, hogy mások elítélnek majd a gondolataimért, vagy ami elég gyakori, egyszerűen nem értik meg, és nem tudnak vele semmit kezdeni.
Milyen izgalmas lehetőség az tehát, ha a belső világomat valamilyen módon prezentálhatóvá teszem a külvilág számára, úgy, hogy gyakorlati értelemben is megmutatható, vagy legalábbis a következtetéseim megszülethetnek.
Álljon itt egy részlet Nietche Zarathustrájából.
„ ... Szellem az élet, a mi maga vág belé az életbe: önnönkínjától öregbedik a maga tudása - tudtátok-e már?
És a szellemnek is boldogságot ád, ha fölkenetik és könnyekkel fölszenteltetik áldozati baromnak - tudtátok-e már?
És még a vak vaksága és keresése és tapogatózása is kell, hogy tanúságot tegyen a nap hatalmáról, amelybe pillantott - tudtátok-e már?
És kell, hogy a megismerő tanuljon meg hegyekkel építeni! Kis dolog az, hogy a szellem hegyeket helyhez át - tudtátok-e már?
Ti a szellemnek csak szikráit ismeritek; de nem látjátok az üllőt, a mi ő, és nem látjátok pörölye kegyetlenségét!
Valóban, nem ismeritek a szellem büszkeségét! De még kevésbbé birnátok elviselni a szellem szerénységét, ha egyszer megszólalna!... ”
Nietche személyiségtípusára sok találgatás megy az interneten. INFJ, INTJ, INTP. Mindenesetre ez az idézet nekem azért fontos, mert számomra arról szól, hogyan éli meg ennek az eszeveszett introvertált intuiciónak a megszületését a külvilágban.
Nietchének ez nem sikerült sajnos túl jól. Bizonyos interpretációk szerint végülis Hitler, aki egyesek szerint szintén INFJ, valami kitekert módón épített arra, amit ő odabent érzett.
Visszatérve az extrovertált érzéshez, ez az a funkció, ami mentén érezzük a körülöttünk élő emberek érzéseit. Néha hamarabb tudjuk, hogy más mit érez, szinte megszületik bennünk a másik ember érzése. Nekem ez után erre mindig reagálnom kell valahogy. Gyerekkoromban hatalmas megfeleléskényszerként jelentkezett ez. Szerettem volna, ha a körülöttem élők harmóniában vannak. Sok olyan dolgot tettem ezért, amit úgy éreztem mások szeretnének. Olyan elvárások születtek bennem mások érzéseitől, amik nem voltak valódi elvárások, csak én éreztem, hogy a másiknak erre van szüksége.
Ez az érzés engem össze tudott roppantani. Meg akartam felelni másoknak, és úgy éreztem, hogy az én vállamon nyugszik az ő boldogságuk. Úgy cselekedtem, hogy sosem voltam egészen önmagam. Próbáltam eljátszani azokat a szerepeket, amiket érzésem szerint mások igényeltek tőlem. Egészen addig, amíg teljesen elfogadhatatlan mértékre nőtt ez, és úgy döntöttem kivonom magam a világból, eltávolodom emberektől, hogy az érzéseik ne súlythassanak engem. Fiatal voltam és naiv. Az egyik legfontosabb tulajdonságomat nyomtam így el, megakadályozva a fejlődésem.
Emellett az az izgalmas, hogy az extrovertált érzés a külvilágban mutatkozik meg. Idebent ritkán tudom, hogy mit érzek, hogy érzek e egyáltalán valamit. A szeretetem is akkor tudom megtapasztalni, ha kiteszem a külvilágba. Érdekes dinamikákat eredményez ez az introvertált érzéssel működő barátnőmmel, aki mindig tudja mit érez, de ezt igyekszik nem kitenni a külvilágba.
Mint látjátok érzés dolgokban eléggé messziről indulok. Kisebb kutatások nyomán a következő jótanácsokat találtam:
Álljon itt továbbá néhány praktikus tanács, ezek érzésem szerint kevésbé rám jellemző INFJ működésekhez kacsolódnak, de hasznosak lehetnek egy általánosabb extrovertált érzés kialakításában.
Az MBTI rendszer egy nagyon izgalmas lehetőség emberek tipizálására, és picit mélyebb megértésére. Ez egy modell, amit én saját magam, és mások megismerésére használok. Ne felejtsük, hogy ez csak egy modell, ami segít magyarázni a világot. Nem arra való, hogy a világot bele erőszakoljuk. Csak egy eszköz, ami ha hasznos, szabad használni.
Mindenki használ különböző előítéleteket emberek megítélésére. Ezek az ítéletek néha csak abból állnak, hogy valaki milyen ruhát hord, vagy milyen színű a haja. Én ez előtt fejvadászként dolgoztam, és a rengeteg interjú kapcsán rengeteg emberi mintázatot szedtem össze, amiket aztán intuitíven alkalmaztam emberek megítélésére. Annak a lehetősége, hogy lehet egy rendszer, ami picit szofisztikáltabban tipizál a fent leírtaknál szerintem nagyon izgalmas. Miért ne tekinthetnénk az előítéleteinkre picit finomabb műszerrel. Talán közelebb jutunk így a valósághoz.
Az MBTI rendszerben INFJ vagyok. Introvertált, Intuitív, Érző, Ítélő.
Ez a négy betű elsőre semmit sem jelent, de ha picit lejjebb ásunk, akkor megláthatjuk milyen mély a nyúl ürege.
Az MBTI 16 személyiségtípust különböztet meg. Ezek nem viselkedési formákra épülnek, hanem az agy mélyebb működésének a megértésére céloznak. Arra engednek rámutatni, hogyan használja valaki az agyát, és ebből utána szerteágazóan magyarázhatóak valakinek a tettei, és viselkedési formái. Viszont fontos látni, hogy két egyforma típushoz tartozó ember kívülről gyökeresen másnak mutatkozhat, miközben valahol nagyon mélyen mégis hasonlóan jár az agyuk.
Introvertált vagyok. Ez a szó nagyon elterjedt, viszont az emberek nem a jelentésével, hanem a tüneteivel szokták ezt azonosítani. Egy introvertált ember a fejében lévő világot tekinti a valódi világnak. A fejemben élek. Ami a külvilágban történik be kell tudnom illeszteni a belső világomba. Ez időbe telik néha, fel kell dolgoznom az eseményeket, és beillesztenem őket. Lesz amit így elvetek, ha nem illik bele a képbe. Emiatt a működés miatt szokták azt mondani az introvertáltakra, hogy több magányra van szükségük, hogy feldolgozhasság a külvilágból rájuk törő információkat. Az, hogy egyértelműen csendesebbnek kell lennünk, vagy kevésbé társaságinak, vagy megfontoltabbnak, az mind nem igaz. Ezek csak következményei, tünetei lehetnek ennek a működésnek.
Intuitív vagyok. Így tanulok, ez a megoldásom az új információk megszerzésére. A világ összefüggései jobban érdekelnek, mint maguk a tények. Bármilyen információt kiegészítek a fejemben, igyekszem ráérezni a titkos működésekre. Azokra a részletekre figyelek, amik nincsenek teljesen elöttem, amik megbújnak a háttérben. Struktúrákat építek a fejemben. Akár egyszerre többet, hogy a lehetséges valóságokat egyszerre lássam.
Érző vagyok. Ez a döntéshozásom alapja. A döntéseim meghozatalakor az emberekre fókuszálok. A saját és mások lehetséges érzéseire. Arra, hogy az emberekre milyen hatást gyakorol majd a döntésem. Mind emellett én egy nagyon logikus ember vagyok. Képes vagyok a logikus oldalát végignézni minden eseménynek. Mégis végül az érzéseim alapján hozom meg a döntéseimet.
Ítélő vagyok. Úgy érzem ez a dolog félreérthető. Maradjunk annyiban, hogy ez azt jelenti, hogy az intuicióm introvertált emiatt, vagy más néven az érzésem extrovertált. Mondhatnék itt további dolgokat, csak nem érzem igaznak őket. Még nem értettem meg ennél jobban ezt a jegyet. Azt mondják, hogy az ítélők a külvilágban rendezettek, hogy a belső világukban szabadon csatangolhassanak. Nem igazán éreztem erre rá. Látnom kellene egy érzékelő ember belső világát hozzá, amiben nagyobb rend van, mint bennem.
INFJ vagyok. A legritkább személyiségtípusba tartozom a Myers-Brigs tipusok alapján. Az, hogy férfiként vagyok ilyen tovább szűkíti a kört. Az emberiség 1-3% a tartozik ide. Kevesebb férfi, mint nő.
Ez a felismerés elindított engem egy nagyon izgalmas úton. Mindig kicsit furcsának és kívülállónak éreztem magam. A működésem valahogy idegennek hatott mások számára, és ritkán találtam meg igazán a hangot más emberekkel. Most már tudom, hogy az, hogy ilyen vagyok egészen normális, és izgalmas. Olyan út nyílt meg előttem ami az egész életemet előre mozdítja.
Legnagyobb hatással rám a Personality Hacker podcast volt. Ez Spotifyon bárki számára elérhető. Most további blogokat olvasgatok a témában. Az érdeklődésem mindig nagyon mély, és addig tanulok amíg minden kérdésemre választ nem kapok.
Emellett ezzel a bloggal szeretnék egy közösséget elindítani, azoknak, akik hasonlóak mint én. Szeretném önmagam jobban megérteni, és másokat is bevonni, hátha hasonlóan érzitek magatokat mint én. Annak a lehetősége, hogy lehetnek emberek, akik megértenek minket, nagyon vonzó és felemelő érzés. Emiatt bármilyen kapcsolatfelvételre nyitott vagyok. Tudom, lehet félénk vagy, de akkor is.